Căutare

A szándékok immár mindkét oldalon véglegesek: a november végi parlamenti választáson önállóan indul az RMDSZ, míg az MPP ahhoz a megoldáshoz folyamodik, hogy független jelölteket próbál bevinni a törvényhozásba. Utóbbi szervezet a kivárás taktikáját alkalmazza, mielõtt bárkit is nevesítene, megvárja, hogy az RMDSZ véglegesítse a maga listáit, legyen egyértelmû, ki melyik választási körzetben indul. Ez zömében már meg is történt: azokban a megyékben, ahol reális az esély a mandátumszerzésre, már megtörtént a jelöltek rangsorolása, ami nem jelenti azt, hogy ne gyûljön be egy-egy meglepetés mandátum. A polgáriak, akik a független jelöltek indításával magyarázzák azt, hogy az õszszel a párt nem tart tisztújító gyûlést – a két dolog közti közvetlen összefüggésre azért gyengébbek kedvéért még rávilágíthatnának –, a maguk embereinek indításakor tehát már tudják, kinek ki lesz a riválisa. A politikai realitások azt diktálnák, hogy azokban a körzetekben vitézkedjenek, ahol a leginkább verhetõnek, sebezhetõnek tûnik a szövetség embere, illetve értelemszerûen ott, ahol az önkormányzati választásokon a legmagasabb volt a támogatottságuk. Ezzel szemben – legalábbis a múlt heti megnyilatkozások alapján – leginkább azokban a körzetekben küldik harcba a párt elkötelezett függetlenjeit, ahol egy általuk összeállított feketelistán szereplõ RMDSZ-es jelöltek indulnak, mint olyanok, akiknek jelenléte a törvényhozásban az MPP-vezetõk olvasata szerint kártékony a romániai magyar közösségre nézve. E szép szándékból bizony kilóg a lóláb, hiszen itt az RMDSZ legismertebb politikusai elleni megméretkezésrõl van szó, ami, szó, mi szó, aligha kecsegtet annyi protest-szavazattal, hogy az itt induló függetlenek reális eséllyel próbálkozzanak egy-egy képviselõi vagy szenátori hely megszerzésével. Arról nem is beszélve, hogy e még jobbára meg sem nevezett függetleneknek az induláshoz viszonylag rövid idõ alatt kell összegyûjteniük a szükséges támogató aláírások ezreit.
Az RMDSZ esetében leginkább az tûnik problematikusnak, hogy – a számottevõ magyar szavazóval rendelkezõ erdélyi megyékben – a mandátumszerzéssel kevésbé kecsegtetõ körzetekben, ahonnan viszont több ezer, akár a tízezres léptéket is meghaladó voks lenne várható, nem igazán sikerült mindenütt olyan jelölteket találni, akiknek indulása hatékonyan szolgálhatná azt a célt, hogy országosan meglegyen az ötszázaléknyi szavazatarány. Nem elég ismertek és/vagy nem elég népszerûek. A júniusi jelölttöbblettel ellentétben most sok helyütt utólag kénytelenek a megyei szervezetek feltölteni a listákat. A dolog érthetõ, hiszen ki indul szívesen egy eleve vesztes csatába, ráadásul most nem elég szerepelni valamilyen listán, hanem valóságos kampánymunka is szükségeltetik. Ez az a helyzet, amikor a személyes érdek ütközik a szervezeti, közösségi érdekkel. Talán ez több figyelmet érdemelt volna a nyár folyamán, mint a meddõ koalíciós alku.